A banánfélék és a pálmafélék rendszertanilag nem állnak közeli kapcsolatban, így a helyes megnevezésük banán ill. pálma. Tehát nem együtt. Ugyanez vonatkozik a jukkákra is.

A banánfélék törzse a nem elfásodó levélhüvelyekből áll. Ha elmetsszük, akkor látható, hogy a szerkezete szinte teljesen olyan, mint egy félbevágott póréhagymáé. Ebből kifolyólag sem metszéssel alakítani, sem oltani nem lehet.

Az un. nemes banánokat a nemesítők hosszú időn keresztül úgy szelektálták, hogy magnélküliek legyenek. Ezeket mikroszaporítással és rizóma (föld alatti gyöktörzs) leválasztással lehet szaporítani, magvetéssel nem. A dísznövénytermesztésben nincs jelentősségük, mert nagyon fény-, pára- és melegigényesek.

A hazai klíma nem alkalmas a banán nevelésére kimondottan gyümölcstermesztési szempontból, de a megfelelő feltételek biztosításával néhány év alatt virágzó, szerencsés évben termő növény tulajdonosává válhatunk. Ehhez csupán annyit kell tenni, hogy a magoncokat laza, magas tápanyagtartalmú talajba kell ültetni, és a nyári időszakban gyakran öntözni. Fényigényes növények, ezért lakásban a legvilágosabb szobában, ablakhoz közel kell elhelyezni.

A kerti nevelést is meg lehet próbálni néhány faj esetében, erre is van jó néhány eredményes példa Magyarországon. A teleltetés fajonként változhat, Kína, India, Mianmar és Japán északi részéről, illetve ezen országok hegyvidékeikről származó banánok közt a közismert Musa basjoon kívül szép számmal akadnak kiváló hidegtűrő képességgel rendelkező fajok, mint a himalájai banán (Musa itinerans) vagy a darjeeling banán (Musa sikkimensis). Ezek a növények védett helyen, fűtetlen takarás alatt is átvészelhetik a telet.
A legtöbb banánféle természetesen télen fűtött növényházban vagy világos szobában érzi jól magát, sugárző hőtől (fűtőtesttől) távol.