Cathaya argyrophylla / Kínai ezüstkataja
Published by Hadria on 2008.01.29. (1441 reads)
Egyedülálló élő fosszília, akárcsak a kínai nagy panda, a katajziai ősfenyő a világ minden részén eltűnt, csak Kínában maradt fenn...
Cathaya argyrophylla / Kínai ezüstkataja
Cathaya argyrophylla
magyar nevén: Kínai ezüstkataja
angol nevén: Cathy Silver Fir
német nevén: Cathaya-Baum
Származás: Egyedülálló élő fosszília, akárcsak a kínai nagy panda, a katajziai ősfenyő a világ minden részén eltűnt, csak Kínában maradt fenn. A század második felének egyik legnagyobb botanikai meglepetése a süveghegyeiről híres Guangxi-ban került elő, 1955-ben. Több fenyőnemzetség tulajdonságait is egyesíti: kérge a kőtiszafát (Podocarpus), hajtásrendszere a vörösfenyőt (Larix), tűi az ernyőfenyőt (Sciadopitys), tűpárnás vesszői a lucot (Picea), tobozai a hemlokfenyőt (Tsuga), hegyes rügyei, fájának anatómiai szerkezete a duglászfenyőt (Pseudotsuga) idézi. Leírása (1958) óta négy tartományban találták meg (900 – 1900 m), ma már 5000 fa ismert.
Leírás: Igen lassan nő (18 – 25 m × < 0,4 m), külső kérge kis, kemény, sima pikkelyekben válik le, hajtásai rovátkoltak, rövidhajtásain a tűk örvszerűen állnak, tűlevelei (4 – 9 cm) keskenyek, alsó felükön ezüstösen hamvasak. Tobozai kicsik (2,5 – 5 cm), pikkelyeik duglászfenyő-szerűen vaskosak, barázdáltak, a tobozok az első évben érnek.
Környezeti feltétel: Tartásával kapcsolatban kevés a tapasztalat, valószínű a savanyú talajokat kedvelheti, lassan nő, párás, nedves környezetben érzi jól magát. Hidegtűrésével kapcsolatban keveset tudunk, elképzelhető, hogy védett jó mikroklímájú helyen átteletethető.
USDA Zone 8 – 10
Cathaya argyrophylla / Kínai ezüstkataja
Cathaya argyrophylla
magyar nevén: Kínai ezüstkataja
angol nevén: Cathy Silver Fir
német nevén: Cathaya-Baum
Származás: Egyedülálló élő fosszília, akárcsak a kínai nagy panda, a katajziai ősfenyő a világ minden részén eltűnt, csak Kínában maradt fenn. A század második felének egyik legnagyobb botanikai meglepetése a süveghegyeiről híres Guangxi-ban került elő, 1955-ben. Több fenyőnemzetség tulajdonságait is egyesíti: kérge a kőtiszafát (Podocarpus), hajtásrendszere a vörösfenyőt (Larix), tűi az ernyőfenyőt (Sciadopitys), tűpárnás vesszői a lucot (Picea), tobozai a hemlokfenyőt (Tsuga), hegyes rügyei, fájának anatómiai szerkezete a duglászfenyőt (Pseudotsuga) idézi. Leírása (1958) óta négy tartományban találták meg (900 – 1900 m), ma már 5000 fa ismert.
Leírás: Igen lassan nő (18 – 25 m × < 0,4 m), külső kérge kis, kemény, sima pikkelyekben válik le, hajtásai rovátkoltak, rövidhajtásain a tűk örvszerűen állnak, tűlevelei (4 – 9 cm) keskenyek, alsó felükön ezüstösen hamvasak. Tobozai kicsik (2,5 – 5 cm), pikkelyeik duglászfenyő-szerűen vaskosak, barázdáltak, a tobozok az első évben érnek.
Környezeti feltétel: Tartásával kapcsolatban kevés a tapasztalat, valószínű a savanyú talajokat kedvelheti, lassan nő, párás, nedves környezetben érzi jól magát. Hidegtűrésével kapcsolatban keveset tudunk, elképzelhető, hogy védett jó mikroklímájú helyen átteletethető.
USDA Zone 8 – 10
| Navigate through the articles | |
Austrocedrus chilensis / Chilei délciprus
|
Cedrus atlantica / Atlasz cédrus
|












