Athrotaxis selaginoides / Óriás taszmánfenyő
Published by Yimihc on 2009.02.14. (823 reads)
A legnagyobb termetű (< 40 m × 3 m) és egyben az egyetlen, zárt erdőt alkotó fenyőfaj a szigeten...
Athrotaxis selaginoides / Óriás taszmánfenyő
Athrotaxis selaginoides
magyar nevén: Óriás taszmánfenyő, Tűleveles taszmánfenyő
angol nevén: King Billy Pine
német nevén: King Billy Kiefer
Származás: Hazája Tasmánia, az alsóbb övben (8 – 900 m) faóriásai között szinte semmi más fafaj sem éri el a lombkoronaszintet, a fákat, letört ágakat az esőerdőkre jellemző vaskos mohapárna borítja, az erdő fényesebb foltjain világítón zöldell a tőzegmoha. A magasabb övben (<1000 m) a délbükkel (Nothofagus) és az egylevelű fodorkafenyővel (Phyllocladus asplenifolius) alkot elegyeseket – itt kisebb termetű. A felégett helyeken virágos, makkiaképű bozótosokban magasodik, ahol állományokat formál.
Leírás: A legnagyobb termetű (< 40 m × 3 m) és egyben az egyetlen, zárt erdőt alkotó fenyőfaj a szigeten. Termetes, vörösbarna törzséről a külső kéreg széles csomókban, pamacsokban lehajlók. Tűlevelei (1 – 1,4 cm) merevek, árszerűen keskenyedők, a hajtás csúcsa felé hajlók, háti (külső) oldalukon fényes zöldek, belső (tengely felöli) oldalukon két viaszos sávtól ezüstösek. Tobozai viszonylag nagyok (1,5 – 2,5 cm), széles gömbösek, fellevelei a termőpikkelyekkel összenőttek, azon túlnyúlnak.
Környezeti feltétel: Hazánkban fagyérzékeny, csak nagyon jó mikroklímájú helyen próbálkozzunk tartásával. Talajokra kevésbé érzékeny, nedves, párás helyen gyorsabban növekszik. Nyáron, aszályos időben öntözést kíván.
USDA Zone 8 – 10

Athrotaxis selaginoides / Óriás taszmánfenyő
Athrotaxis selaginoides
magyar nevén: Óriás taszmánfenyő, Tűleveles taszmánfenyő
angol nevén: King Billy Pine
német nevén: King Billy Kiefer
Származás: Hazája Tasmánia, az alsóbb övben (8 – 900 m) faóriásai között szinte semmi más fafaj sem éri el a lombkoronaszintet, a fákat, letört ágakat az esőerdőkre jellemző vaskos mohapárna borítja, az erdő fényesebb foltjain világítón zöldell a tőzegmoha. A magasabb övben (<1000 m) a délbükkel (Nothofagus) és az egylevelű fodorkafenyővel (Phyllocladus asplenifolius) alkot elegyeseket – itt kisebb termetű. A felégett helyeken virágos, makkiaképű bozótosokban magasodik, ahol állományokat formál.
Leírás: A legnagyobb termetű (< 40 m × 3 m) és egyben az egyetlen, zárt erdőt alkotó fenyőfaj a szigeten. Termetes, vörösbarna törzséről a külső kéreg széles csomókban, pamacsokban lehajlók. Tűlevelei (1 – 1,4 cm) merevek, árszerűen keskenyedők, a hajtás csúcsa felé hajlók, háti (külső) oldalukon fényes zöldek, belső (tengely felöli) oldalukon két viaszos sávtól ezüstösek. Tobozai viszonylag nagyok (1,5 – 2,5 cm), széles gömbösek, fellevelei a termőpikkelyekkel összenőttek, azon túlnyúlnak.
Környezeti feltétel: Hazánkban fagyérzékeny, csak nagyon jó mikroklímájú helyen próbálkozzunk tartásával. Talajokra kevésbé érzékeny, nedves, párás helyen gyorsabban növekszik. Nyáron, aszályos időben öntözést kíván.
USDA Zone 8 – 10

| Navigate through the articles | |
Athrotaxis laxifolia / Köztes taszmánfenyő
|
Austrocedrus chilensis / Chilei délciprus
|












