Észak-Anerika a hazája, a délnyugat, a félsivatag borókája; a Monument Valley (DK-Utah) valószínűtlen, vöröslő sziklatornyai...

Juniperus osteosperma / Utahi boróka

Juniperus osteosperma
magyar nevén: Utahi boróka, Utahi pikkelyboróka
angol nevén: Utah Juniper
német nevén: Utah-Wacholder


Származás: Észak-Anerika a hazája, a délnyugat, a félsivatag borókája; a Monument Valley (DK-Utah) valószínűtlen, vöröslő sziklatornyai, a „Festett Sivatag” (Painted Desert) szivárványszínekben játszó környezetében a félsivatagi köves, kaktuszos, pálmaliliomos világ olykor egyetlen fatermetű növénye. Utah és Nevada területén a legáltalánosabb, dél felé Arizona és Új-Mexikó északi, kelet felé pedig Kolorádó nyugati részéig terjed (1300 – 2600 m).

Leírás: Kerek vagy szélesen kúpos koronájú fa vagy bokorfa (6 – 12 m × < 1,5 m), kérge szalagokban leváló rostos bordákra különül. Ágai felfelé törők, utolsó rendű hajtásai a csavarvonal szerinti rendből a tér minden irányába állók, sűrűn pikkelyesek (1 – 2 mm), négyoldalasak, átellenes állásúak, világoszöldek és hamvasak. A fedő- és oldalpikkelyek hasonlók, gyantamirigyük részben bemélyedt, nem feltűnő. Tobozbogyói (0,8 – 1,2 mm) rövid, egyenes nyélen egy vagy két év alatt érnek, 1 – 2 magvúak, kékes- vagy szürkésbarna színűek, hamvasak.

Környezeti feltétel: Hazánkban fiatalon kissé fagyérzékeny, az idősebb növények jól viselik teleinket. Napos helyre ültessük, a szárazságot jól tűri, meszes talajokon is kielégítően fejlődik.


USDA Zone 7 - 10




Foto: R. Van Pelt, www. conifers. org